Manapság minden megeshet, különösen a pénzügyi piacokon, ahol úgy tűnik, hogy az arcátlanságnak egyszerűen nincs határa. Miután az elhúzódó USA másodlagos jelzálogpiaci krízise kikezdte a legnagyobb bankokat és brókerházakat is, és térdre kényszerítette olyan cégeket, mint a közel 150 éve fennálló Lehman Brotherts, vagy a Goldman Sachs, a megmentést mindenki a Bush kormány nagyszabású segélycsomagjától várta.
A történeti értelemben is példátlan méretű tőkeinjekció célja, hogy a 100-200 milliárd dolláros lépcsőkben rendelkezésre bocsátott pénzeszközökből az erre a célra felállított speciális kormányzati hivatal megkezdje a teljesen elértéktelenedett származékos jelzálog termékek (CDO-k) felvásárlását és kivonását a piacról.
Ez önmagában még szép és jó. Mindenki boldogan várhatná a megoldást. Az viszont, hogy kire is bízták az ügyek rendezését, sokaknak elkerülte e figyelmét. Pedig ha jobban belegondolunk, már a felvetés is botrányos!
